Ahol most könyvtár van, ott nem lesz könyvtár... 2.

"A maga teljességében és végérvényesen a művelődés otthona lett": A Széchényi Könyvtár korábbi és újabb viszontagságai. Dobó Katalin írása.

Az 1802-ben alapított nemzeti könyvtárunk története meglehetősen hányattatottan indult: először a pesti pálos rendházban nyitotta meg kapuit, majd a Királyi Egyetemen kapott helyet; egy rövid, a napóleoni háborúk miatti nagyváradi evakuáció után pedig a Batthyány-villa lett az otthona. Az 1838-as dunai árvíz elől megmenekített gyűjtemény éveken át becsomagolva, gyakorlatilag hozzáférhetetlenül várta, hogy beköltözhessen a villa szomszédságában épült Múzeum-palotába, ahol 1846-tól több mint száz éven át a nemzeti múzeummal közös fedél és irányítás alatt működött.  

A két gyűjtemény örvendetes gyarapodása azonban újabb nehézségek elé állította vezetőit: az 1900-as évek elejétől az "eltagadhatatlanul katasztrofális helyhiány" leküzdésére több terv is született, Lágymányostól a Közraktár utcáig képzelve el az új helyszínt, de a javasolt építkezések pénz vagy akarat híján nem valósultak meg. Ideiglenesen átszervezésekkel, külső raktárakkal próbálták orvosolni a helyzetet. Jakubovich Emil főigazgató a megoldást szintén a nemzeti könyvtár különköltözésében látta, de mint azt az 1931–33-os évről írott jelentésében olvashatjuk: a könyvtár "oly nagy múlttal bíró intézmény és oly jelentős helyen áll a nemzeti közgyűjtemények sorában, hogy ez a két körülmény morálisan lehetetlenné teszi elhelyezését máshová, mint egy nagy múltú, reprezentatív, régi épületbe, vagy pedig a város belterületén építendő, határozottan könyvtári célokra épült, és a Könyvtár jellegével már külsejében is összhangban levő épületbe."  

A Nemzeti Múzeummal a szervezeti szétválás ugyan 1949-ben megtörtént, mégis évtizedeket kellett arra várni, hogy a könyvtár saját épületet kaphasson – 1954-ben például kényszerűségből 3 épületben folyt a munka és 20 külső raktárban tárolták a gyűjteményt. A Tőzsdepalotától a Ludovikáig vagy a Vigadó épületéig több lehetséges helyszín felmerült, például a Kilián-laktanya is. A politikai akarat végül 1959-ben a Budavári Palota krisztinavárosi szárnyát jelölte ki erre a célra; az átalakítás negyedszázadig tartott, a könyvtár Palotába költözését a felszabadulás 40. évfordulójára időzítették. 

Az ünnepélyes megnyitóra 1985. április 2-án került sor. A közéleti, kulturális és tudományos élet kiemelkedő hazai és külföldi szereplői között 13 nemzeti könyvtár igazgatója is a vendégek között volt. A megnyitón Sinkovits Imre a könyvtár történetét felidéző dokumentumokból összeállított szöveget olvasott fel, az avatóbeszédet a Minisztertanács elnökhelyettese, Csehák Judit mondta el: 

"Az alkalomnak többszörösen is jelképes értelme van: a fasiszta pusztítás és a háború következtében romhalmazzá vált, egykori királyi palota épületegyüttesének helyreállítása a Nemzeti Könyvtár megnyitásával fejeződik be... A palota, amely egykor a fennkölt arisztokratizmus, a gőg és az elzárkózás megtestesüléseként komorlott a főváros felett, a mai naptól immár a maga teljességében és végérvényesen a művelődés otthona lett, legjogosabb tulajdonosa, a magyar nép birtokába került. De jelképes értelmű a hely és az alkalom azáltal is, hogy a magyar írásbeliség leggazdagabb gyűjteménye most ott nyitja meg kapuit, ahol valaha a magyar művelődés nagyhírű intézménye, Mátyás király 'fölséges könyvtára', a Bibliotheca Corviniana állt." 

Az eredetileg nem könyvtári célokra épült Palota funkcióváltásának megkönnyítésére, az épület fenntartására és működtetésére szánt összegek azonban igencsak szűkösen csordogáltak. Húsz év sem telt el a fényes átadás után, amikor a főigazgató Monok István a nyilvánosság elé állt: az elavult elektromos hálózat miatt csaknem kigyulladt a könyvtár raktára: "lassan lehetetlenné válik benne a kutatómunka, mindamellett életveszélyes is". Egy 2004. január 25-i tévéhíradóban sorolta a halaszthatatlan teendőket: szükséges a tető teljes rekonstrukciója; a homlokzat is teljes felújításra szorul; "az elöregedett alumíniumvezetékek kisülnek, ha egyszerre minden számítógépet bekapcsolnak". A nemzeti könyvtár működését akadályozó egyéb méltatlan körülményeket: az ismét megoldásra váró raktárhelyzetet, az alulfizetett, túlterhelt munkatársakat, az elavult gépparkot ekkor nem is említette. Az akkori hivatalos válasz szerint a szükséges felújítási munkálatok több milliárd forintba kerülnének, amit "csak fokozatosan tudnak előteremteni". A következő tíz évben aztán kiderült, a helyzet lehet még ennél is rosszabb: a Széchényi a szükséges kiegészítő források helyett súlyos költségvetési elvonásokkal szembesült és egyre jobban lepusztult.

Az OSZK telelift rendszere 2011-ben: csillés kocsikban, síneken érkeznek a kötetek immár negyedszázada
Az OSZK telelift rendszere 2011-ben: csillés kocsikban, síneken érkeznek a kötetek immár negyedszázada

Ahogy a Várral kapcsolatos újabb kormányzati elképzelések kiszivárogtak, majd miniszterelnöki rendeletben megjelentek, nyilvánvalóvá vált, hogy a kipaterolásra ítélt közgyűjtemények, tudományos műhelyek között van a nemzet könyvtára is.  Egy 2014. november 15-i híradórészlet tanúsága szerint L. Simon László a hivatalos álláspontot képviselve kijelentette, hogy új nemzeti könyvtárat kellene építeni, "nem feltétlenül a belvárosban, hanem metrócsomópontnál". Elmondta, hogy "a budai Vár mindig is az állam és a politika központja volt, így a jövőben is ezt a funkciót szánják neki". Ekkori becslése szerint az előzetes tervek másfél milliárdba, a várnegyed teljes felújítása – immár kormányzati központként – 200 milliárd forintba fog kerülni. 

Aki most az Országos Széchényi Könyvtár jövője felől szeretne tájékozódni, nem sok támpontot kap. Állítólag több lehetséges helyszín felmerült a kormány és a könyvtár közti tárgyalások során, de a tervek közül a nyilvánosság elé csak a Kilián-laktanya szakértők által alkalmatlannak minősített épülete került (ezt az opciót egyébként már az ötvenes években is elutasították: alacsony fekvése miatt gyakoriak a vízbetörések, a falak dohosak, penészesek). Egy 2017 decemberi kormányhatározat értelmében 2018 végére be kellett volna fejeződnie a piliscsabai Iosephinum területére szánt biztonsági raktárnak, valamint a Vár Nyúlkert alatti területén 1999-ben elkezdett és egy évre rá félbehagyott kiszolgáló raktári építkezésnek – ez nem történt meg. Ami biztosan tudható: 2019 júniusától az épület átalakításai és azbesztmentesítése miatt a könyvtár csak "részlegesen lesz látogatható".