Open Society Archives

Gazda Anikó Mária (1933 augusztus 11 - 1990 szeptember 10) a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészmérnöki karának városépítési tanszékén diplomázott 1956-ban.

Diploma után a II. kerületi tatarozóvállalatnál dolgozott, majd a Nógrád megyei Tervezőiroda építészcsoportvezetője volt 1961-ig, majd tanulmányútra ment Rómába és Tel Avivba.

1961-től a Lakótervnél dolgozott, ahonnan 1963-ban aVÁTI-ba (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet) került, amelynek élete végéig munkatársa maradt. A VÁTI IV. Műemléki és Építéstervezési Irodáján munkatársaival az ország azon (elsősorban népi) emlékeit kutatta, amelyeknek, bár nem kerültek műemléki védettség alá, a településképben meghatározó szerepük volt.[i] 1980-ban az Intézet megbízta őt az ország összes településének építészeti értékvizsgálatával. Ehhez az ország valamennyi települését végigjárta, helyszíni adatgyűjtést végzett, kiválasztotta a védelemre méltó és hagyományörző emlékeket, leírta és lefényképezte azokat. Az értékeket szubjektív szempontok szerint választotta. Mindig igyekezett feltérképezni a települések szerkezetét, pontosabban azok formálódását. Amerre járt, számtalan fotót készített utcaképekről, épületegyüttesekről, falu- és városközpontokról, piacterekről, üzletházakról, és összevetette azokat a megelőző állapottal. Így követte nyomon az egykori zsidók lakta településrészeket is.[ii] Kereste a települések, tájegységek sajátságait, és figyelte a vissza-vissza térő motívumokat; lefényképezte a bejárati kapukat, a vízparti kereszteket, az útmenti emlékhelyeket, pincesorokat és a zsidó emlékeket is. Az épített értékek mellett felfigyelt a természetiekre is (futóhomokra, ritka növényre). És nem utolsó sorban, maguk a lakók is érdekelték, mert úgy vélte, hogy a különböző vallási és nemzetiségi népcsoportok történetei nélkül nem érthető meg a tárgyi környezet. Ezért, ha alkalma adódott, lefényképezte a települések lakóit munka közben, és kutatását is részben az ő elbeszéléseikre alapozta.[iii] 1987-ben már készen volt emberpróbáló munkájával.

Hét évnyi gyűjtésének legnagyobb részét sohasem publikálta. Csak a zsidó emlékekről gyűjtött anyagot dolgozta fel teljesen, de már nem a VÁTI megbízásából, hanem az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogram) támogatásával. Élete utolsó éveiben a VÁTI-féle kutatás erre vonatkozó részét bővítette, mélyítette tovább. Hogy életművéből a zsinagógákra vonatkozó munkája vált a legismertebbé, abban döntő szerepe van a témát tárgyaló írásainak. Az első tanulmányok még a VÁTI kiadásában, a Településfejlesztés című szaklapban jelentek meg 1986-ban és 1987-ben, és később könyvének néhány fejezetét képzeték.[iv] A könyv 1989-ben jelent meg Magyarországi zsinagógák címen (Gerő László szerk.).[v] A szigorúan szakmai adatok már a posztumusz Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon – térképek, rajzok, adatok című kötetben jelentek meg.[vi] A könyvben a történelmi Magyarország egész területére vonatkozóan közölt levéltári adatokat, és ha lehetősege lett volna, az elcsatolt területeken is elvégzi kutatását.[vii] Azonban Munkácson, Huszton és Ungváron gyűjtött anyagát már nem tudta feldolgozni. Gazda Anikó korai halálát követően fényképeinek egy (a VÁTI kutatást képező) része (a negatívok és a nagyítások másodlatai), köztük a zsinagógákról készített képek is, a szerző hagyatékaként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) fotótárába került. A KÖH-ben örzött anyagról készült másolatok sok más képpel együtt a VÁTI tulajdonában maradtak.

Összeállította: Ferencz Judit

[i]Gazda Anikó kiemelten a hajduvárosok településszerkezetével foglalkozott, amelyekhez településrendezési terveket is készített. Az 1960-as és ’70-es években műemléki helyreállításokat is végzett

[ii] A településszerkezetek korábbi állapotának megismeréséhez régi térképeket és a miskolci Herman Ottó Múzeum és a szerencsi Zempléni Múzeum képeslapgyűjteményének anyagát is használta.

[iii] Szempontjainak széles választékát adja a Kulturális értékek, építészeti hagyományok falvainkban,1990 VÁTI c. munkájában.

[iv] „Magyarország zsinagógái” 1986/2, 109 – 130; „Magyarország zsinagógái” 1986/4, (I-Az Alföld déli része) 113-144; “Az Alföld zsinagógái” 1987/1, (Az Alföld zsinagógái, második rész), 63 – 83; Magyarország zsinagógái (Borsod-Abauj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár megye zsinagógái), 1987/2, 117 - 146; „A Dunántúl zsinagógái” 1987/3 (IV. rész) 89 – 117: In: Településfejlesztés, szerk.: Dr. Kőszegfalvi Gy., VÁTI

[v] Magyarországi zsinagógák, Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1989

[vi] Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon – térképek, rajzok, adatok (MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1991)

[vii] Burgenland és az egykori Szatmár megye területén végzett kutatásokat. Szabadka és a délvidék feldolgozásában Klein Rudolf építész segítette.

Régi zsinagógák, imaházak, imaszobák