1956 - 301 - 1989

Sketch of military maneuvers in Budapest, 1956

(Magyarul)

We were working on our Yellow-star Houses project earlier this year when, in April, Google Open Gallery contacted OSA and asked us to put together an online exhibition on the project. By the end of July, we had created two exhibitions, the first on the history of the yellow-star houses themselves, and the second on the June 21 commemorations in which 8-10,000 people took part, marking the 70th anniversary of the forced mass relocation of around 200,000 Budapest Jews into almost 2,000 houses marked with a yellow-star. In September, the Google Cultural Institute contacted us and asked us to take part in a content launch scheduled for November, marking 25 years since the Fall of Communism, in which Polish, Czech, German and Romanian partner institutions would also produce thematic online exhibitions highlighting their collections. (These two Google institutions are separate: the Open Gallery provides galleries, museums, archives and artists with a free platform to create exhibitions; while the Cultural Institute is a non-profit project that aims to digitize cultural artifacts around the world, which partners are invited to join, share content and curate thematic exhibitions.)

As an archive, OSA not only documents, but also actively tries to assist in understanding the materials in its care. Having taken a look at the Cultural Institute “Fall of Communism” exhibitions already online, we decided that we would like to present something different from the well-known linear stories and photos of events in 1989.

We chose to select a large and varied range of sources from among our holdings, which represent divergent if not conflicting viewpoints (such as Hungarian and Western propaganda films), and to curate these to present the changes in Hungary in 1989, with reference to a historical event that had taken place decades earlier, and its representation.

One of the defining factors in the Hungarian regime change was the 1956 Revolution, or, more precisely, the suppressed memory of the Revolution and its re-evaluation from the mid-1980s onwards. In 1989, tremendous changes took place concerning the memory of 1956: having been officially termed a “counter-revolution” by the Kádár regime for over three decades, 1956 was re-termed a “popular uprising”; the Committee for Historical Justice played a significant role in reframing public memory of 1956; exhumations took place at the graves of the revolution’s leaders executed in 1958; and Imre Nagy and colleagues were officially rehabilitated, and finally publicly reburied on June 16, the 31st anniversary of their execution. After thirty years of state lies and suppression, the Revolution suddenly became a topic in public discourse, and people began to talk openly about 1956 in ways that had previously only been possible in private apartments, Radio Free Europe broadcasts, and samizdat publications. Although the suppression, circumvention or re-writing of past traumatic events are still very much contemporary questions, we came across very few events or commemorations in which 1956 was an integral part of 1989.

We selected materials to illustrate this historical narrative, and which, wherever possible, are held only at OSA. We supplemented these with various documents from related sources, such as Fortepan, Magyar Rendőr, László Rajk, and Europeana 1989. Our exhibition contains black-and-white and color photographs, Western and Hungarian moving images, propaganda film strips, samizdat materials, state security surveillance reports, hand-drawn maps, trial documents, posters and flyers.

By linking events with historical sources, the exhibition provides an analysis accessible to all. With the title, 1956-301-1989, we wanted to refer to the forms of continuity mentioned above, and, for Hungarian readers, the meanings of these numbers are easily recognizable. However, for foreign visitors to the online exhibition, these three numbers together probably give away very little, if anything. We anticipate that non-Hungarian visitors to the site would be intrigued by the numbers, and click on the title out of curiosity to find out more. Bearing this in mind, we also provide brief explanations of the significance of the Hungarian flag with a hole in the middle, and the number 301, which refers to plot 301 at Budapest’s New Public Ceremony, where the leaders of the 1956 Revolution were buried in secret.

The events of 1956 and 1989 are already well-known internationally. 1956 is remembered for the Suez crisis, and uprisings in the recently-formed Eastern European communist dictatorships: the bloody crushing of the workers’ revolts in Poznań, and the failed Hungarian Revolution. After 1956, hundreds of thousands of Hungarian citizens fled the country to the West, where they were free to talk about and remember the Revolution. The years 1989-1990 are remembered for the fall of Communism in Eastern Europe, and the end of the apartheid system in South Africa, both of which were extensively covered on television and across the media.

With the exception of items from OSA's Tibor Philipp collection, everything in our exhibition is already online: what is new is the selection and curation of materials, as well as the fact that for the first time, a number of Hungarian materials are now available with English summaries for international readers.

We also use items that feature in an earlier Hungarian-language curated collection, Was there a 1989?, which presents hundreds of documents from every single day of 1989: radio broadcast transcripts, state security surveillance reports, listeners’ and viewers’ feedback, news agency reports, minutes of Party meetings and roundtable discussions, photographs, and so on. This gently provocative title implies that there are many unanswered questions and mutually exclusive understandings of 1989; gaps grow in our memory, and sometimes we lack the detailed or even superficial knowledge in order to understand what happened. For this reason, we decided to present divergent sources which both contradict and supplement one another, thus creating a body of documentation that allows us to think and talk constructively about those important changes, and the democratic values which, in 1989, became the basis of our social system, and which remain valid today.

Viewers will, if they look carefully, find political and public figures, and opposition activists who played an active role in 1989, and who later continued to shape public life. Including figures who are famous today was not, however, a guiding principle in curation.

Gwen Jones and Csaba Szilágyi

-----

Éppen az egykor sárga csillaggal megkülönböztetett és a korabeli rendelet szerint zsidónak minősülő budapesti lakosok számára kényszerlakhelyként kijelölt épületek június 21-i megemlékezését készítettük elő a Csillagos házak elnevezésű projektünkben, amikor 2014 áprilisban azzal keresett meg minket a Google Open Gallery, hogy készítsünk mindezekről online kiállítást. A házak történetéről és a nagyszabású, 8-10 ezer városlakó részvételével lezajlott megemlékezésről végül két kiállítást hoztunk létre, és a második megjelenése után, szeptemberben ezúttal a Google Cultural Institute kért fel arra, hogy csatlakozzunk a novemberi Fall of Communism című kiállítás sorozatukhoz, amelyben az OSA Archívumé mellett az 1989-es rendszerváltásokra emlékező lengyel, cseh, német és román tematikus összeállítások kaptak helyet.

A két Google csapat egyébként nem teljesen ugyanaz: az előbbi galériák, múzeumok, archívumok és művészek, de bárki más számára is biztosít ingyenes technológiát (szoftvert és platformot) saját online kiállítások létrehozására, míg az utóbbi non-profit, minden elérhető kulturális tartalmat digitalizálni szándékozó, virtuális gyűjteményként működik, amelyben a partnerek meghívásos alapon hoznak létre saját anyagaikból tematikus kiállításokat.

Az archívum nem csak dokumentál, hanem aktívan segít értelmezni a rábízott anyagokat. Megnéztünk a témába vágó egyéb kiállításokat is, és arra jutottunk, hogy valami mást akarunk megmutatni, mint a már elég jól ismert lineáris történeteket és örömképeket a 89-es rendszerváltásról.

Ezért döntöttünk úgy, hogy sok- és különféle, egymással olykor párbeszédben álló forrásból (pl. magyar és nyugati propaganda filmek) olyan válogatást állítunk össze, amely sajátos szemszögből, egy néhány évtizeddel korábbi, történeti jelentőségű eseményen és annak a reprezentációján keresztül láttatja 89-et.

A magyarországi átmenet egyik meghatározó tényezője az 1956-os forradalom volt, pontosabban a forradalom emléke, kibeszéletlensége, újraértékelése. Ha megnézzük, mi történt ezzel kapcsolatban 1989-ben: a terminológia megváltozása (népfelkelés?), a Történelmi Igazságtétel Bizottság tevékenysége, az 1958-ban kivégzettek sírjainak feltárása, Nagy Imre és társainak a rehabilitálása, és végül újratemetése, mind ezt támasztják alá. Harminc évnyi hivatalos hazugság és elfojtás után a forradalom újra felbukkant a közbeszédben, hirtelen ismét úgy szóltak 1956-ról, ahogyan addig csak a magánlakások mélyén (sem), a Szabad Európa Rádió adásaiban vagy a szamizdat kultúra megannyi termékében lehetett. Noha a történelmi közelmúlt kényes kérdéseinek elfojtása, fel nem dolgozása vagy átírása ma is aktuális témák, az év során kevés eseménnyel, megemlékezéssel találkoztunk, amely 56-ot 89 szerves részévé tette volna.

Olyan anyagokat kerestünk tehát, amelyek ezt a narratívát illusztrálják, és lehetőleg csak nálunk vannak meg. Ezeket egészítettük ki az OSA Archívumhoz valamilyen módon kapcsolódó, ismert forrásokból (Fortepan, Magyar Rendőr, Rajk László, Europeana 1989) származó dokumentumokkal: fekete-fehér és színes fotókkal, külföldi és magyar mozgóképekkel, propaganda diafilmekkel, szamizdattal és állambiztonsági jelentésekkel, kézzel rajzolt térképekkel, periratokkal, plakátokkal és aprónyomtatványokkal.

Az események ily módon való összefűzése, és hiteles történelmi forrásokkal való alátámasztása mindenki számára fogyasztható értelmezés. A kiállítás címével (1956-301-1989) szintén a fentebb leírt kontinuitást szerettük volna, jól felismerhető módon kifejezni. Jóllehet tudtuk, hogy külföldieknek a három szám együtt keveset vagy esetleg semmit sem mond. De elég érdekesnek, titokzatosnak tartják ahhoz, hogy akár kíváncsiságból is rákattintsanak, és megpróbálják fölfejteni, mi áll mögöttük. Rájuk számítva készítettünk egyes, a magyar közönség előtt ismert fogalmakról (pl. lyukas zászló, 301-es parcella) kissé bővebb magyarázatot.

Külföldön meglehetősen közismert 1956, és a kelet-európai rendszerváltások története. Világpolitikai szempontból 1956-ot Szuez, és a frissen létrejött, kelet-európai kommunista diktatúrák elleni lázadások határozták meg: a vérbe fojtott poznańi munkásfelkelés és az elbukott magyar forradalom. Ez utóbbit követően százezrek menekültek Nyugatra, ahol a forradalom eszméjével és emlékével szabadon lehetett foglalkozni. 1989-90-et a kommunizmus bukása Kelet-Európában és az apartheid felszámolása Dél-Afrikában tette emlékezetessé. Az ezzel kapcsolatos eseményeket gyakorlatilag élőben követhették a televízióban vagy értesülhettek azokról egyéb hírforrásokból.

A kiállításban szerepelő anyagok, talán Philipp Tibor gyűjteményét leszámítva, már kint voltak az interneten, ha nem is ebben az összeállításban. A válogatás mindenesetre újdonságnak számít, ahogyan az is, hogy a magyar nyelvű dokumentumok mostantól a magyarul nem tudó közönség számára is értelmezhetővé váltak.

Az OSA 1989: volt-e? c. öt évvel ezelőtti virtuális kiállításából is felhasználtuk, amelynek során egy teljes éven keresztül naponta közöltünk sok száz oldalnyi, 1989-ből származó történeti forrást: rádióműsorok átiratait, állambiztonsági jelentéseket, hallgatói és nézői visszajelzéseket, hírügynökségek jelentéseit, pártülések és a kerekasztal tárgyalások jegyzőkönyveit, fotókat, stb.

A kissé provokatív címmel csak jelezni akartuk, hogy 89-el kapcsolatban sok a tisztázatlan kérdés, az egymást kizáró értelmezés, kihagy az emlékezetünk, és olykor alapvető vagy felületes ismereteink sincsenek az események megértéséhez. Ezért döntöttünk úgy, hogy egymásnak ellentmondó, de egymást jól kiegészítő forrásokat is felsorakoztatva, létrehozunk egy olyan megkerülhetetlen dokumentációt, amelyre támaszkodva konstruktívan gondolkodni és beszélni lehet azokról a fontos változásokról, és ma is (valamennyire) érvényes, demokratikus értékekről, amelyek 89-ben váltak társadalmi berendezkedésünk részeivé.

Aki figyelmesen végignézi a kiállítást, az bizonyára találkozik olyan politikai, közéleti szereplőkkel vagy a második nyilvánosság képviselőivel, akik a 89-es átmenetben aktívan részt vettek, s később is alakítói voltak az eseményeknek. De alapvetően ez nem volt egy válogatási szempont a kiállítás összerakásában.

Gwen Jones, Szilágyi Csaba