Press room

Elhunyt a Szabad Európa Rádió legendás szerkesztője: Cseke László (1927-2017)

Elhunyt a Szabad Európa Rádió legendás szerkesztője: Cseke László (1927-2017)

A hatvanas-nyolcvanas években fiatalok ezrei várták bekészített magnetofonnal, hogy a Szabad Európa Rádió (SZER) rövidhullámán felhangozzék: "A mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László. Szeretettel köszöntöm a Teenager Party hallgatóit. Ezúttal is jó vételt és jó szórakozást kívánok." A zavarások miatt a vétel persze nem volt mindig jó, de az 1959 és 1992 között futott zenés kívánságműsor így is a magyar adás legsikeresebbje volt. Most hallgassunk bele mi is a műsor tízéves jubileumi kiadásába.

A lemezlovas asztalára zsákszámra érkeztek a jeligés ("Ditta, az aknavetős lány", "Lökhajtásos fogkefe", "Yo-Yo és Miki, a két halszemű ródlibajnok") kérések, rendszerint egy-egy kedves, érzelmes, vagy éppenséggel bugyuta történettel indokolva, hogy küldőjének miért fontosak a kért zeneszámok. A Blinken OSA Archívum több mint 3.000 levelet, képes- és levelezőlapot őriz, amelyeket a Teenager Party (és kései változata, a Délutáni randevú) müncheni, illetve konspiratív okokból létrehozott, londoni postafiókjába küldtek a zenekedvelők 1971-1976 között.

A SZER-t elvileg tilos volt hallgatni, így a leveleket a legkülönfélébb utakon kellett kijuttatni a szerkesztőségbe. A szigorú postai cenzúráról legendák keringtek, mindenki tudta, hogy a nyugati adókhoz küldött üzenetekkel gyorsan a szervek látókörébe lehet kerülni. Aki tehát itthonról postázott, tudatosan veszélyes játékot játszott, amelyben benne volt a rendszerrel való egyéni szembeszegülés vagánysága, de kockázata is. Erről tanúskodnak azok az alig kódolt, többértelmű kiszólások, amelyeket szerzőik a levélfolyamot ellenőrző szemnek szántak: "Üdvözlöm a CIA-t!" – kezdődik egy képeslapos üzenet 1971-ből. "Titkos rendőr csecsemő dudliját vizsgálja", "Lehunyta 4 szemét a 2 szemét" – feleselnek rá a gondosan megválasztott jeligék.

Legtöbben azonban csak egy kis minőségi zenét szerettek volna hallgatni. Olyat, amelynek a hazai rádiókban nyoma sem volt. Nagy klasszikusokat: Beatles, Led Zeppelin, Deep Purple, Sweet, Steppenwolf, The Rattles (német rockerek, 68-as The Witch című albumuk egymillió példányt ért el); kérészéletű, de igen sikeres csapatokat: Creedence Clearwater Revival, Jefferson Airplane, Geordie (énekes: Brian Johnson, aki Bon Scott helyére lépett az AC/DC-ben); helyi sztárokat: Peppino di Capri (ma is aktív zeneipari munkás, Roberta című számát Orhan Pamuk is felidézi a ban); vagy magyar hangokat: Illés, LGT, Delhusa Gjon, Koncz Zsuzsa, Hungária, Metró. De a legtöbbször talán a Surfin' Bird-öt a The Trashmantől.

Az utolsó korong leforgatása után Cseke László (valódi nevén Ekecs Géza) mindig így búcsúzott hallgatóitól: "A Teenager Party postacíme: München 86, Postfach (Postafiók) 625." Hanem oda, vagy akár Cseke Lászlónak most már valóban nincs értelme írni, mert semmilyen válasz nem fog érkezni. Maradnak ezek az archív levelek, a sok esetben immár bélyegtelenített borítékok, képeslapok.

Szilágyi Csaba