Klimov elvtárs segített, amikor itthon valamiből hiány mutatkozott

Egy sikeres vállalat a szocializmus idejéből: A Hungarocoop története

Nagy nyugati márkák (Adidas, Triumph, stb.) termékeit is gyártották a vasfüggöny mögött magyar kisüzemek már 1975 előtt is. Az ilyen és hasonló együttműködéseket bonyolító kereskedelmi cégek egyike volt a Hungarocoop Magyar Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat, melyről levéltári kutatások és volt alkalmazottak visszaemlékezései alapján jelentetett meg könyvet Galambos Péter, a vállalatot 1964-től 1978-ig igazgató Galambos István fia, A Hungarocoop alakulása és első éveinek története története/Képek, epizódok egy külkereskedelmi vállalat életéből címmel.

A könyv bemutatja a vállalat jogelődjének, a SZÖVOSZ Árucsereforgalmi Irodának  (1956-1968-ig), valamint az 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus indulásával egy időben alakult Hungarocoop vállalatnak a történetét 1968-tól 1975-ig. A  cég a KGST-országok szövetkezeti szerveivel folytatott árucserét és az itthoni szövetkezetek termékeit exportálta. A vállalat forgalma a megalakulást követő pár év alatt sokszorosára emelkedett. “Létezése eleven cáfolata volt annak, hogy a külkereskedelmet állami monopolvállalatoknak kell végezni. Ha nem is számottevő mértékben, de versenyt támasztott a nagy monopol külkereskedelmi vállalatoknak” - fogalmaz Demján Sándor a könyvhöz írt ajánlásában. (A vállalat 1973-ban átadott, Október 6. u. 12. alatti székházát 1994-ben a CEU vásárolta meg. Ez volt az egyetem első épülete Budapesten és a Blinken OSA-nak is ez az irodaház adott otthont 1997-2005 között.)

A Hungarocoop alakulása és első éveinek története története/Képek, epizódok egy külkereskedelmi vállalat életéből személyes, és mai szemmel elképzelhetetlen, sokszor vicces epizódokkal is szemlélteti az akkori gazdasági rendszer és a korabeli élet fonákságait. Egy a sok történetből például Hegedűs Vilmosé, aki 1974-től a rendszerváltásig dolgozott a Sport- és Házicipőosztályon, előbb üzletkötőként, később osztályvezetőként.

"FAGYOSKODÁS: AZ ADIDASOS ESETE A SKODÁVAL

A külföldi üzleti partnerek sokszor rácsodálkoztak a magyarországi viszonyokra. A Hungarocoop gyakran még kocsit sem adott az üzletkötőknek – sőt, még a magasabb beosztásúaknak sem – arra, hogy kimenjenek a repülőtérre felvenni a külföldi partnert, még akkor sem, amikor egyenesen a vidéki gyártóbázisra kellett lefurikázni a látogatót. Ferihegyen fel kellett venni, majd a repülőtérről egyenesen Martfűre kellett szállítani a németországi Adidas második emberét, mindezt télvíz idején, amikor a hőmérő higanyszála még nappal is kemény mínuszokat mutatott. Hegedűs a saját Skoda 120-as autójával fuvarozta a vendéget. Aki ismerte a modellt, az tudja, hogy ez egy farmotoros autó volt, s mire a motorból a fűtés elért az első ülésekhez, addigra már minden hőjét leadta. Más szóval: alig fűtött. A kétórás út alatt a német vendég nem szólt egy rossz szót sem, de látszott az arcán az értetlenség – persze, ő Mercedesekhez és – mint utóbb Hegedűs megtudta – ahhoz volt szokva, hogy odahaza, a cégénél, ha valakinek kellett hivatalos célra autó, az erre a célra fenntartott flottából szabadon vihetett magával egyet."

A Hungarocoop-on keresztül Magyarországon, külföldi megrendelők számára gyártott (tenyésztett) termékek skálája a gobelin-hímzéstől a patkányfogón, fakanálon és fehérneműkön keresztül a gyöngytyúkig illetve csincsillákig terjedt. Utóbbiakhoz kapcsolódik a kötet egy másik epizódja:

"Különleges és nagyon jól kifizetődő mezőgazdasági bérmunka volt egyebek között a csincsilla tenyésztése – ez szintén a német piac igényeit szolgálta ki. Egy csincsillaprémért 100-300 márkát adtak a hamburgi prémvásáron – s az igényelt mennyiségeket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy egy bundához legalább száz állat prémjét kellett felhasználni. Az állatok tartása sem volt azonban olcsó és szokványos. Mint ahogy ennek a profilnak több üzlete sem, amelyekből Törő Andrástól hallottunk szemléltető példákat. A forgalom nagyságrendjéhez képest a mezőgazdasági bérmunka az átlagosnál több sajátos történetet produkált – de a vissza-emlékezésekből kiderül, hogy nem véletlenül, hiszen ezek nem csak mai szemmel szórakoztatóak, már akkor is sokat mulattak rajtuk a Hungarocoopnál.

HOMOK TONNÁNKÉNT 10 000 DOLLÁRÉRT
Történt egyszer, hogy kiszállt a Külkereskedelmi Minisztériumtól egy revizori kommandó a Hungarocoophoz, tagjai dühödten a vállalat illetékeseinek tá-
madtak, felelősségre vonva őket amiatt, hogy ugye csak vicc, hogy az USA-ból akarnak behozni homokot, tonnánként 10 ezer dollárért. Elmagyarázták
azonban nekik, hogy nem, szó sincs viccről, Kaliforniából importálnának speciális kvarchomokot, aminek ez az ára. A kvarckristályhomok pedig  
amiatt kellett, mert a csincsilla nem iszik vizet, emiatt nem megy víz közelébe, a tisztálkodást, beleértve a bundája szép tisztán és fényesen tartását úgy végzi, illetve éri el, hogy hempereg a kvarckristályhomokban."

A Hungarocoop segítségével bonyolított export a világ számos országába irányult, s ezen belül nagyon jelentős volt a Szovjetunióval folytatott kereskedelem, így a Centroszojuz (a Szovjetunió Fogyasztási Szövetkezeteinek Központi Szövetsége), illetve annak külkereskedelmi vállalata voltak a Hungarocoop kiemelkedő kereskedelmi partnerei.


"A választékcsere-forgalom jelentős részét továbbra is a Szovjetunióval bonyolították le, az éves forgalom 15-17 millió Rbl volt. Az onnan behozott legnagyobb cikkek a napraforgóolaj, különböző műszaki fogyasztási cikkek (hűtőszekrény, porszívó, rádió, kerékpár, karóra, egyéb), építőfa, cement
voltak. A magyar szállításoknak jelentős részét tették ki a ruházati termékek, és kb. 15%-át az italáruk."

"KLIMOV ELVTÁRS
A Centroszojuz elnöke a nagy hatalmú Klimov elvtárs volt (nem tudom másképp írni, számomra ez lett a keresztneve – GP). Ma már a Wikipédiából megtudhatjuk, a teljes neve Alekszandr Petrovics Klimov volt. 30 éven át volt a Centroszojuz felső vezetője: 1948–53-ig elnökhelyettese, 1954–1978-ig, nyugdíjazásáig az elnöke. Nagy hatalommal bírt, mert a Központi Bizottság póttagja és a Legfelsőbb Szovjet tagja volt, és mint ilyen, szabadon mozgott a sakktáblán: sok mindent el tudott érni és el tudott intézni. Ez „hőstettekre” adott alkalmat: Klimov elvtárs segített, amikor itthon valamiből hiány mutatkozott, amit a Szovjetunióból lehetett beszerezni, ám a kontingensben nem adták, vagy nem annyit, amennyire szükség lett volna; vagy fordítva, valamit értékesíteni kellett, és a szokásos külkereskedelmi csatornákon nem lehetett, vagy csak korlátozott mértékben lehetett eladni. Így például 1968 januárjában Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ akkori elnöke levélben köszöni meg „Klimov elvtársnak” „a 10 000 t étolaj vásárlása ügyében tett intézkedéseit. Remélem, hogy a kérdés mindkét szövetkezeti mozgalom javára hamarosan pozitív értelemben megoldódik” – írja Szirmai Jenő. (A levélben sincs kiírva a teljes neve – legalábbis a magyar eredetiben nincs –, itt is „Klimov elnök elvtárs” a levél címzettje."